1966-ban születtem, úgyhogy volt szerencsém kisdobosként és úttörőként kezdeni közösségi életemet.(Ebből az maradt vissza, hogy a mai napig szeretek tábortűz mellett barátokkal énekelni). A kor szelleme a racionalitás volt, úgyhogy csak titokban jutottam el néha templomba, engedve a nagyszülői unszolásnak.
Középiskoláimat egy kísérleti természettudományos osztályban végeztem, ahol Boros Dezső tanár úr Marx György professzort gyakorta vendégül látta, hogy magfizikáról meséljen nekünk. Megbódultunk, beleszerettünk az anyag varázslatos világába, a misztikába hajló összefüggések feltárásába. A másik sok örömet jelentő tárgy az irodalom volt számomra, ahol az emberek közötti viszonyok megismerése jelentett sosem csökkenő izgalmat.
A pályaválasztás nem tűnt egyszerűnek, irodalmár fizikus vagy fizikus irodalmár szerettem volna lenni. Hogy épp az orvosi egyetemre vettek fel, ezt már inkább az égiek intézték, nem a saját elhatározásom. Legfeljebb azért egyezhettem bele, mert ebből az irányból is lehet a lélekhez közeledni. Így tehát végig tanultam a csontok, az izmok, a belső szervek, az agy molekuláris működését. Egy nyári gyakorlaton csaknem elcsábított az egyik oktatóm a belgyógyászat felé: -Ne legyél bolond dilidoki, legyél okos belgyógyász!- mondta. Aztán a viziten kifejtette, hogy -a betegek fele "bolond", nem lehet velük mit csinálni. Ki-be járnak a kórházból, pedig csak a fejükben kellene rendet tenni.-
Látván, mekkora a kihívás, maradtam tehát a pszichiátriánál. Azonban hiába tanultam meg az agy anatómiáját, működését, molekuláinak titkait, sajnos –bár a páciensek fele meggyógyult- igen sokan maradtak, akiknek a nehézségeit még csak meg sem értettem. Így indultam el a pszichoterápiák világa felé.
A Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztályon a pszichoanalízis alapjaival ismerkedtem, Daubner Bélánál az Integratív Pszichoterápiás Egyesület szervezésében hipnózist, NLP-t tanultam. Elkezdtem az ismerkedést a pszichodrámával is, azonban Fadgyas Ildikó, aki járt Bert Hellingernél egy alkalommal épp az én példámon mutatta be a csoportnak a módszer működését. Akkor éreztem először, hogy megérkeztem abba a világba, amelyet ifjúkori álmaim előrevetítettek (fizikus irodalmár :-))))). Az energiák, az emberi kapcsolódások egy képben jelentek meg.
A Hellinger Intézet által szervezett képzésen család- és rendszer állítói végzettséget szereztem.
Már családállítóként éreztem a hiányát a test energetikai rendszerének mélyebb ismeretének, így előbb testterapeuta, majd légzéstréneri végzettséget szereztem a Transzperszonális Pszichológia és Légzés Intézetben.
Lezárult egy kör, újra a testet vizsgálom és nyílik az újabb kapu a transzperszonális szintek felé. Itt már mit sem érnek a papírok, csak mindaz, ahogy a saját személyiségem rétegeit hántva, gyógyítgatva a gyermekkori sebeket én is úton vagyok.
Kattints id a szöveg módosításához.