A CSALÁDÁLLÍTÁS SZELLEMI GYÖKEREI

Az 1900-as évek elején, amikor a mechanisztikus materialista világkép virágkorát élte Carl Gustav Jung (1875-1961) gondolatai alaposan megrázták a tudományos közgondolkodást. Bár Freud munkássága révén az általa feltárt egyéni tudattalan jelentősége már elfogadást nyert, Jung azonban további, az egyéni életút eseményeivel nem magyarázható jelenségekre hívta fel a figyelmet. Sinológus barátjától az ókori Kínából hozott minták meglepő hasonlóságot mutattak a kortársai, a betegei által megjelenített mintákkal. Ezeknek a jelenségeknek a magyarázatára Jung megalkotta a kollektív tudattalan fogalmát, ahol elképzelése szerint tértől és időtől függetlenül, az emberiség ősi tudáskincse és erőforrásai szunnyadnak. Minden olyan alkalommal, mikor nehezen megoldható helyzet előtt állunk, aktivizálódik személyiségünknek ez a rétege, hogy erőt és megoldási mintákat merítsünk az emberiség ősi tudáskészletéből. Ezeket a mintákat archetipikus mintáknak nevezte. Ekkor merült fel tehát először, hogy az egyéni sorsunkon túl valami tágabbnak is a hordozói vagyunk.

Elsőként Szondi Lipót magyar pszichiáter (1893-1986), a Sorsanalíziscímű művében hivatkozik az ősök kényszerítő erejére, mint a családi tudattalanra.

1937-ből származó meghatározása szerint a sors a bennünk meglévő ősöktől, vérrokonoktól származó választási kényszer – szerelemben, barátságban, foglalkozásban, betegségben és halálban.

””A választásainkban tehát rejtett, öröklött biológiai tényezőknek, a génjeinknek vagyunk kiszolgáltatva.”- fogalmazza meg. A kollektív és a személyes tudattalan közé beiktatja a családi tudattalan fogalmát. Megteremti a sorsanalízist, mint módszert.  “A családi tudattalan az “ősök törekvéseit”  tartalmazza, melyek az “ősök álmaiban” manifesztálódhatnak. Az ősök ellenfele az utód állásfoglaló énje. Az énnek hatalmában áll, hogy az ősök igényei ellenében válasszon. Így jutottam a “szabad, egotropikus választás”  és a “szabadon választott sors”  fogalmakhoz. Az ősök eme analízisének eredménye  “az irányítható fatalizmus”  lett” – írja fő művében.  

Böszörményi-Nagy Iván (1920-2007) a kontextuális családterápiájának megalkotása során addig ismeretlen összefüggéseket mutatott be a család rejtett működéséről.

” A szülők és a gyermekek közötti aszimmetrikus kapcsolati kontextus van jelen, amely pusztán a megszületés révén jön létre. Az összes lehetséges dialógus közül a leglényegesebb, hogy a szülők kezdettől fogva kötelesek gyermekeikről gondoskodni, a gyerekeknek pedig lassan bontakozik ki a kötelessége, hogy cserébe mind az előző, mind a következő generációval törődjenek.”  

“Az emberi rend igazsága megköveteli, hogy minden egyes személy hozzáadja a maga részét a rendhez és megkapja azt a viszonzást, ami ezért megilleti. Az egyén nézőpontjából mindez a következő módon értelmezhető: jogai gyakorlásának lehetőségei és kockázatai a családi erőtér rendje által meghatározottak, ide értve az illető kreatív és destruktív jogosultságait is, valamint az utódokra hárul a rejtett kötelezettség az előző generációk kívánságainak és érdemeinek figyelembevételére, a múltból ránk hagyományozott értékek megőrzésének, növelésének és továbbadásának feladata az utódok felé”

A fenomenológia Edmund Husserl (1859-1938) munkássága nyomán bontakozott ki. 1901-ben a fenomenológiai és ismeretelméleti vizsgálódások c. mű megjelenésével vette kezdetét az új filozófiai eszme. Tanait Heidegger viszi tovább, akinek művei nagy hatást gyakorolnak Hellinger munkásságára. 

A fenomenológia a tudat élményeinek vizsgálata. A logika csak a tudat működése során felmerülő ítéletek ideális tartalmát vizsgálja, a pszichológia ezzel szemben csupán ezen ítéletaktusok pszichofizikai lezajlását. A husserli fenomenológia kiindulópontja az a feltevés, hogy a tudat élményei vizsgálhatók e mesterséges elválasztást megelőzően is.Létezik a vizsgálat tárgyát észleve egy olyan élmény, amely mentes az ítéletektől, a morális, erkölcsi kategóriáktól. A tiszta primer észlelés.

Legalapvetőbb értelme az ítélet felfüggesztése. A megjelenő fenoménnel kapcsolatban semmilyen meggyőződést nem engedünk érvényesülni: nem hogy a hétköznapi meggyőződéseinket, vagy a tudományos tudásunkat nem engedjük szóhoz jutni, de még azzal kapcsolatban sem foglalunk állást, hogy a dolog létezik-e.

 Mármost a létre vonatkozó ítélet felfüggesztése rendkívül jelentős az egész fenomenológiai módszer szempontjából. Nem szkeptikus kételyről van szó, Husserl számára ugyanis nem a dolog léte vagy nem-léte a fontos, hanem az, hogy a dolog létére vonatkozó meggyőződés felfüggesztésével a dolog maga válik láthatóvá és hozzáférhetővé, hiszen ameddig a dolgot létezőnek tekintem, a fenomén még nem közvetlenül és tisztán mutatkozik meg, mert még valamilyen érdek kapcsolódik hozzá a részemről. A dolog létezésével óhatatlanul együtt jár a rá vonatkozó akarás, birtoklás, tetszés, elutasítás, megismerés, stb. motivációja, ami a dolgot egy sajátos színben, sajátos aspektusból tünteti fel.

Úgy kell a dologra tekintenem, hogy nem érdekes, létezik-e vagy sem, ha ugyanis a létezését zárójelezni tudom, akkor a létezéséhez tapadó egyéb, rárakódott értelmezési rétegektől is képes leszek megszabadítani.

A természetes beállítódás talaján nem kérdőjelezzük meg a megismerésre és létezésre vonatkozó meggyőződéseinket, a fenomenológiai beállítódás azonban ezeket mind felfüggeszti. 

Hellinger szerint „a családállítás alkalmazott fenomenológia”.

  Rupert Sheldrake (1942-) a morfogenetikus mező fogalmának megalkotásával a biológia és a lélektan területén is új nézőpontok kialakítását tette lehetővé. Empirikus megfigyeléseivel a tudósok figyelmét olyan irányba igyekezett terelni, amely a tudományos gondolkodáson kívül esik, esetleg a mai ismereteink szerint a tudomány jelenlegi eszközeivel nem megválaszolhatóak. 

1952- ben Kosima japán szigeten végezték a következő majom- kísérletet: az állatoknak homokos édes burgonyát adtak enni, amit ők nem túl nagy örömmel, de elfogyasztottak. Az egyik nőstény makákó rájött, hogy a homokot le lehet mosni, és így finomabb lesz az étele. Ezt a műveletet utánzás révén eltanulta anyja és más egyedek is. Ez a magatartás, szokás, tudás elterjedt, főleg a fiatalabb nőstények közt. Amikor azon egyedek száma, akik megmosták a burgonyát, elért egy kritikus értéket, körülbelül a századik majomnál (ez 1958-ban következett be), a tudás sokkal gyorsabban kezdett terjedni, mint az logikusan következett volna, sőt a szokás ekkor hirtelen megjelent a távolabbi területeken is!

Az 1920-as évek Angliájában egy kék cinege rájött, hogy az ajtók elé kiszállított tejes üveg tetejét átütve hozzáfér a tejhez. Ez a tudás nemsokára 100 mérfölddel arrébb is megjelent, habár a cinegék nem nagyon repülnek 15 mérföldnél messzebbre. 1947-re ez egy általános viselkedése volt a cinegéknek Angliában, míg ugyanez a felfedezésük megjelent Hollandiában, Dániában és Svédországban is.

Megfigyelései révén tételeznünk kell egy olyan “tudáshalmazt”, amely egy faj egyedei számára anélkül hozzáférhető, hogy konkrét fizikai kontaktus zajlana az egyedek között. Sheldrake – és tegyük hozzá Hellinger sem- nem szándékozik megválaszolni a jelenséget, inkább a vizsgálódás beindítására és a jelenség használatára buzdít.